Keményfa és puhafa fafajok
A legnépszerűbb fafajok hazánkban és a környező országokban.
Lucfenyő
Hazánkban a legerterjedtebb fa asztalos ipari és építőanyag a lucfenyő. Fája könnyű, egyszerűen megmunkálható, mégis jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.
Előnye egyben hátrányává válik, ha kültérben alkalmazzuk. Könnyű súlya, rugalmassága alkalmatlanná teszi a fedetlen kültéri szerkezetekhez és vízparti építkezésre, mivel fája fogékony a gombás és rovaros fertőzésekre. Ennek ellenére gyakran találkozunk ezzel az anyaggal kültéri szerkezeteknél, alacsony bekerülési költsége miatt. Hosszú távon viszont tanácsos elkerülni ezt a faanyagot a kitett építményéknél, mert hosszú távon gazdaságosabb, probléma-mentesebb és környezettudatosabb lesz a befektetés, ha megfelelő faanyagot választunk.
Megfelelő szárítással anyagkezeléssel, például impregnálással és figyelmes kivitelezéssel tartóssabbá tehető a faanyag, de ez extra költségeket és nagy odafigyelést igényel.
A lucfenyő számos jó tulajdonságokkal rendelkezik, de nem elég ellenálló ahhoz, hogy több generációra tervezhessünk vele és kültéri szerkezeteknél ez hatványozottan igaz.
Erdei fenyő / borovi fenyő
A borovi fenyőt gyakran tekinthetjük átmenetnek a lucfenyő és a vörösfenyő tulajdonságai között. Összehasonlító jelleggel, a borovi fenyő nehezebb, keményebb és tartósabb, mint a lucfenyő, ugyanakkor kevésbé rugalmas, így hajlamosabb a törésre. Míg a lucfenyő rugalmassága előnyös lehet tetőszerkezeteknél, az erdei fenyő nagyobb húzó- és nyomóellenállása, valamint jobb szögmegtartása miatt ideálisabb tartószerkezetekhez.
Tartósságban, szilárdságban és esztétikában ugyan elmarad a vörösfenyőtől, de jóval könnyebben megmunkálható, és jelentősen olcsóbb is nála.
Vörösfenyő
A vörösfenyő rendkívül esztétikus és jó tulajdonságokkal rendelkező faanyag. A puhafák sorát erősíti, de nem engedjük hogy ez a kifejezés félre vezessen. A vörös fenyő kiválóan ellenáll a nedvességnek, kártevőknek és a gombásodásnak, ezért mindig is népszerű alapanyaga volt a hajóépítésnek, cölöpözésnek és stégépítésnek, de hegyvidékeken házépítésre is előszeretettel alkalmazták. Szép vöröses-barna színárnyalatával és egyedi erezetével dekoratívvá teszi a belső és külső szerkezeteket, valamint a bútorzatokat is.Ha legközelebb Velencében járunk, gondoljunk bele, hogy a város építése a cölöpözéssel kezdődött, ahol a vörösfenyő volt a fő építőanyag. Az első cölöpök a 6. században kerültek a helyükre, és ma is tartószerkezeti szerepüket töltik be. Európában a vörösfenyő a stégek és vízparti építmények építésénél is népszerű választás, hiszen évezredek óta bizonyít ilyen körülmények között.
Duglászfenyő
A dugászfenyő vagy douglas fenyő kicsit sűrűbb és erősebb anyagot biztosít, viszont a gombásodással és rovarkárokkal szemben kevésbé ellenálló, mint a vörösfenyő. Hazánkban viszonylag ritkán alkalmazott fafaj. Faanyaga megnyerő küllemű. A frissen vágott rönk vöröses színű, ez idővel kifakul és sárgás színárnyalatba megy át.
Erős mechanikai tulajdonságai miatt ideális választás teherhordó szerkezetekhez is, ugyanakkor esztétikus megjelenése miatt burkolóelemek vagy beltéri bútorok készítéséhez is tökéletes. Az építőiparban és bútoriparban egyaránt nagyra értékelik stabilitása és szépsége miatt.
A duglászfenyőt a 19. századtól kezdték el telepíteni Európában, és azóta is egyre nagyobb szerepet kap a faiparban. Kiemelkedő tulajdonságai közé tartozik a nagy rugalmasság, a jó alaktartás, az alacsony viasztartalom és a finom szerkezet, amelyek tovább növelik felhasználási értékét.
Tölgy
A legrégebbi, még ma is funkcionáló faépítmények népszerű alapanyaga a tölgy keményfája. Magyarországon ugyanakkor kevesebb épület készült ebből az anyagból. Mára ez az értékes építőanyag alig kerül felhasználásra hazánkban – legalábbis lakóépületek formájában – elsősorban magas árfekvése miatt, ami a lucfenyő többszörösére rúg. Egy angliai utamon lehetőségem volt részt venni egy egyhetes tölgyfaépítő kurzuson Anglia egyik távoli szegletében. Ezen a vidéken a hagyományos, többszintes tölgyfa szerkezetű házak uralták a települések képét. Mint megtudtam, ezen épületek jó része több száz éves, és a mai napig lakóépületként, valamint boltokként és irodákként is funkcionálnak. Nem ritka a máig üzemelő 300-500 éves, többszintes lakóépület, de találni olyan 700 évnél is öregebb, máig funkcionáló tölgyfa-vázas épületet is.
A tölgy faanyaga rendkívül erős és tartós, jellegzetes szépségű. Ezért gyakran használják látszó tartószerkezetnek, padlónak, bútornak, nyílászárók alapanyagának és kerítéselemnek is.
Akác
Az akác rendkívül népszerű keményfa, amely tartósságával és esztétikájával kiemelkedik. Kiváló terhelhetősége és ellenállósága a legzordabb körülmények között is megállja a helyét.
Bár tulajdonságaiban hasonlít a tölgyhöz, növekedése miatt más felhasználásra alkalmazzák. Míg tölgyből a legmasszívabb szögletes fűrészáru is előállítható, az akác kisebb átmérőjű törzse általában fűrészelés nélkül, gömbfa vagy rúdfa formájában kerül beépítésre, vagy kisebb keresztmetszetű anyagokra fűrészelik, például kerítés deszkákra és pallókra.Az akácfa nehezen megmunkálható és hajlamos a repedésre. A tökéletlen vagy fiatal fákat gyakran tüzelőként hasznosítják, mivel kiemelkedő égési tulajdonságokkal rendelkeznek.Kiváló választás lehet kerítésépítésnél, vízparti és vízben álló szerkezeteknél, valamint gömbfából épített kültéri szerkezeteknél, mint játszóterek, hinták és vadászházak.
Mérnöki fák
általában lucfenyőből vagy egyéb puhafa fajokból hossztoldással, esetleg rétegeléssel készült négyszögletes áruk és fatáblák.
Ennek a kategóriának egy külön lapot szentelünk, ami az alábbi linkre kattintva elérhető:
(link – Ez ta témakört bővebben taglaljuk itt)
