Pallóvázas szerkezet, más néven bordavázas technológia fejlődése

A pallóvázas házépítés leglátványosabb fejlődése az 1800-as évek első felére tehető, amikor az amerikai telepesek nyugat felé vették az irányt. Hiánycikk volt a szakképzett munkaerő, és a gyors kivitelezés fontossága motiválta az ittenieket, hogy egy olyan építési módot fejlesszenek ki, ami csekélyebb szaktudás mellett, kevesebb munkaerővel is kivitelezhető.

A fűrészüzemek segítségével a fából eddig lehetetlen gyorsasággal tudtak bármilyen dimenziójú fa építőanyagot fűrészelni. A bevált méret, többek közt a farönk kihasználhatósága miatt, 5×10 cm-es pallókat fűrészeltek, melyek egy sűrű rendszerbe építve egy olyan merev szerkezetet alkottak, aminek minden eleme azonos dimenziójú. Ez nagyon fontos szempont, hiszen többé nem volt szükséges, hogy egyedi méretekre szabják egy szerkezet különböző elemeit, és a hulladékot is minimalizálták.

A vasutak ekkoriban teret foglaltak maguknak nyugat felé. A vasutak segítségével immár standardizált dimenziójú, frissen fűrészelt faanyagot tudtak szállítani a nyugati területekre. Ennek a rendkívül hozzáférhető és könnyen megvalósítható technológiának köszönhetően nagy gyorsasággal építhettek bármilyen típusú épületet. Az 5×10-es pallóknak köszönhetően biztosított volt az alapanyag-ellátás.

Nem mindenhol voltak elérhető távolságban jó minőségű erdők, ahonnan az építőanyagot szállíthatták volna. Az ekkoriban megépült vasútvonalak kapóra jöttek nekik, lehetővé téve a faanyagok gyors és hatékony szállítását.

Az acélszegek szintén forradalmasították az építkezést, mivel sokkal gyorsabb és egyszerűbben kivitelezhető rögzítési megoldást nyújtottak, mint a hagyományos fakötések. A pallóvázas építés során alkalmazott fa csökkentett keresztmetszete megkövetelte a kisebb átmérőjű kötőelemek használatát, mivel a hagyományos faszegek nagyobb keresztmetszetűek voltak. Az acélszegek használatával a szerkezet egységesebb és stabilabb lett, mivel minden rögzítési pont ugyanolyan erős és megbízható volt.

Egy fontos pontosítás: a rögzítési pontok tényleges teherbírása természetesen továbbra is függ a faanyagtól, a szeg méretétől, kiosztásától és a kapcsolat kialakításától. A nagy változást inkább az jelentette, hogy a kötőelemek ipari méretben, nagy mennyiségben és jól ismételhető módon váltak elérhetővé.

A pallóvázas szerkezetek napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek.

Sok előnyös tulajdonsága van ennek az építési módnak. Talán az egyik legnagyobb előnye, hogy a moduláris szerkezet gyors és egyszerű építést tesz lehetővé, valamint könnyen adaptálható különböző típusú épületekhez. Ez a módszer a mai napig népszerű, különösen ott, ahol az idő és a modularitás fontos szempontokat képviselnek.

A mai pallóvázas épület ugyanakkor már nem egyszerűen egymás mellé állított faelemekből áll. A sűrű faváz, a táblás merevítés, a hőszigetelés, a légzáró és párafékező réteg, valamint a külső szélzárás együtt alkot működő épületburkot.

A rendszer kis anyagigény mellett gyorsan szerelhető és jól előregyártható, de a sok réteg és csomópont miatt a részletképzés minősége döntő. Különösen fontos a fal–födém kapcsolatok, a nyílászárók, az áttörések, valamint a légzáró és szélzáró síkok folytonosságának megtervezése és kivitelezése.

Az OSB vagy más szerkezeti építőlemez a merevítésben is szerepet kaphat, miközben a belső oldali légzárás és nedvességszabályozás külön épületfizikai feladat. Emiatt a pallóvázas építést mindig teljes rendszerként érdemes vizsgálni, nem önálló anyagok soraként.

A pallóvázas szerkezetek jelenjéről későbbi cikkekben még részletesen beszámolok.